2011. augusztus 24., szerda

:)

"A tündér mesék nagyon is igazak: nemcsak mert arra tanítanak, hogy sárkányok igenis vannak, hanem mert arra tanítanak, hogy a sárkányokat le lehet győzni." G. K. Chesterton

2011. április 16., szombat

C - "Nem elég az, ha tele a pocak?"

Egy régi szenvedélyem pislákoló lángja kezd újra éledni, azaz inkább igyekszem újraéleszteni, egy hatalmas fújtatóval. Reményeim szerint ez lesz az az anime, ami ezen szerepet betölti. Az első rész alapján azonban még semmi nem dőlt el.
Az én ízlésemnek kicsit vérszegény opening, ezzel szemben bejövős ending között a cselekmény épp csak elkezdődött, pontosabban bevezetődött, s hogy mi lesz belőle? Reméljük egy kicsit pörgősebb történet. Azonban az eddigiek alapján a sztori érdekes, s mindenekfelett nem elcsépelt. Az ugyanis gyakori, ha egy cselekmény mozgatórugója a pénz, de emiatt történő hirtelen alternatív valóságba történő ugrással (már ha jól esett le a jelenet) még nem találkoztam. A szereplők is izgalmasak: a titokzatos, (sötét?) múltú (nálam még a bishi kategóriába is belefér ^^), az esetlen jófiú, az epekedő (?) lány, s a jelenlegi kedvenc: az ördögi, aki enyhén hajaz Johnny Depp Willy Wonkájára (az ördögien csillogó szemek, gonosz vigyor, s kiráz_a_frász hangulat - pipa, pipa, pipa), dehogy mind megmaradnak a sémáknál, vagy csavarnak rajtuk egyet? Én inkább az utóbbira fogadnék.


S első benyomásaim kusza tömkelege után rövid összefoglaló, ismertetőszerű az első rész után:
Egy éjfekete bankkártya, ami másként láttatja a világot. Ha ezen birtokába vagy egy pillanat alatt véget érhet életed, de akár te lehetsz a világura. Mert bezony nem elég, ha tele a pocak. Vagy mégis? 
Ezt igyekszik elhinni, vagy elhitetni magával főhősünk, az önellátó egyetemistánk, kitartóan tanulva, két állásban gürizve. S elhatározása mellett szilárdan kiáll még mikor egy csábító ajánlat jelenik meg az ajtajában könnyű pénzkeresési lehetőséget ígérve (vagy legalábbis  " a képzettség nem feltétel", s erről minden munkakereső , -főleg ha az illető még diák- tudja, hogy micsoda nagy szó...), azonban a bankszámláján hirtelen megjelenő hatalmas összeg kísértésbe ejti. S végül a jogtalanul, véletlenül ott landolt pénzből kivesz egy aprócska összeget... S már meg is van a baj, a szerződés ugyanis megköttetett... (bár ehhez még kell egy hipnotikus sárga szem, s némi lelki terror) 
S hogyan tovább? Valószínűleg lesznek benne látványos (vagy legalábbis színes) harcok, fogadások, s némi elgondolkodtatásra késztető bigyók. :)

2011. március 5., szombat

Last friends...

Meglepő mekkora hatást tud gyakorolni egy könyv, egy film az emberre. Ez a sorozat nem fog a kedvenceim közé tartozni, de nem is lesz lefeledve, hogy ott porosodjon az egy kaptafára készültek egyik skatulyájában.
Elsőként a kép fogott meg, valakinél láttam a sorozathoz készült plakátot, s megragadta a képzeletem. A hétköznapinak induló történet meglepett. Itt nem látunk hihetetlenül gazdag embereket, akik végül beleszeretnek a lányba, nem hercegnőkről szól, csupán magunkat láthatjuk viszont. Egyszerű embereket, akiknek meg kell harcolniuk a boldogságért, akik keresik azt, s gyakran reménytelenül. Akiknek kompromisszumot kell kötni, s akiknek végül rá kell jönniük, hogy tévúton járnak, s boldognak lenni nem csak egyféleképpen lehet. Hogy boldogság nem mindig az, amit elképzelünk, s hogy nem álmokkal, a könyvekből, filmekből kapott képekkel kell azonosítani, hanem a szüke valóságban kell megtalálni, a saját életünket élve a jelenben.
Visszakanyarodva a történet lassan hömpölyög, a zene fantasztikus, s a színészek is hitelesek.
Csak kavarognak a gondolatok a fejemben. Megdöbbentő mennyire meghatározza az embert a múltja, mennyi boldogtalanság, magány létezik, mennyi szörnyűség.
Talán elképzelhetetlen, de legjobban Sosuke-val tudtam végül azonosulni, az ő sorsa az, ami legjobban megfogott, hisz nem "rossz" ember... Vagy mégis.. Ki tudja. Ennyire szeretni valakit... Tényleg bűn lenne?

2011. február 27., vasárnap

2011. január 12., szerda

My girl, Delightful girl Choon Hyang, Full house, Prosecutor princess...

Ha egyet láttál a fentiek közül, mindet láttad. Ismered a cselekményvázlatot, tudod mi fog történni. Mégis...
Hogy miért néztem végig a fentebbieket, s miért nézem végig továbbra is a hozzájuk hasonlóakat? Mert garantált szórakozás, boldog véggel röpke 16 órában.

S meg van mindegyiknek a maga bája, szerethető karakterei, s helyesebbnél-helyesebb színészek. Hogy melyik a kedvenc? Jelen pillanatban a Prosecutor princess vezeti a pálmát a klassz betétdalokkal, a karaktereivel, s a történettel. Itt ugyanis nemcsak a romantika a kap hangsúlyt, s a két főszereplőhöz kreáltak egy melléktörténetet, hanem rejtély is megbúvik a háttérben, s több ügyészségi ügy is felbukkan a cselekmény előrehaladtával. Lehet találgatni, ötletelni, s nekem a felsorolt őrültebbnél-őrültebb kreálmányaim közül egy se valósult meg. :D
Ráadásul annak is tanúi lehetünk, ahogy az elkényeztetett királykisasszonyból, felelősségteljes, felnőtt nő lesz. És a ruhái... Végre egy sorozat, ahol érdekesebbnél-érdekesebb ruhákat vonultatnak fel, cipőkkel, kiegészítőkkel egyetemben, sőt még a szereplők frizurája is változik néha. (Bár arra figyelhettek volna a férfiaknál is, hogy azért mert két jelenet ugyanazokkal a színészekkel ugyanott játszódik nem kell ugyanolyan nyakkendőt is viselniük...)

Azonban mindegyiket csak ajánlani tudom. Érdekesek, szórakoztatók, viccesek, nem hiányzik belőlük a dráma sem, kiszakítanak a mindennapokból. (Jó tanács: Choon Hyangnál a endingnél nem érdemes kikapcsolni a lejátszót, általában még következik egy mókás jelenet a régmúltból. ;) )

2011. január 11., kedd

Majo saiban, alias Boszorkányper... De hol is az a bizonyos boszorka?

Bizony, nemcsak a könyvet nem szabad a borítója alapján, hanem a sorozatot sem szabad a plakátja alapján ítélni. Ügyesen, leírás olvasása nélkül fogtam bele a japán sorozatba, s habár a misztikus vonal helyett egy nagyon is földhöz ragadt világot jelenít meg, (említenem se kell, hogy eddig még egyetlen jelentben sem keringtek a fortyogó üst körül fekete ruhás némeberek?) eddig imádtam.


Egy-egy rész röpke 36 perces, de az idő szalad, s nemcsak a villogó képsorok miatt kell kapkodnunk a fejünk. Maga a történet nagyon tetszik, röviden: egy bírósági tárgyalásba csöppenünk, méghozzá nem is akármilyenbe, egy nagy médiaérdeklődést keltő gyilkossági ügybe. De nem is a per, hanem az ebben ítélkező esküdtek kapják a fő hangsúlyt, akikkel szép lassan megismerkedünk, s akikkel a per kezdetétől fogva "megmagyarázhatatlan dolgok történtek".

Ez eddig látott 5 rész alapján érdemes folytatni (10 részes), főleg Ikuta Toma (Hana kimi) miatt. ;)