Csak úgy

Felkerült az I am Sam 6. része mind d-addictra, mind a blogra, ez egész jó rész, ajánlom mindenkinek. :) (És elnézést kérek a benne lévő néhány fura mondatért, nagyon igyekeztem, de így is maradt 1-2 benne. :S )

Húú, fáradt vagyok és rossz kedvű. Azt hiszem ez az esős idő nem tesz jót a hangulatomnak, hiányzik a napfény. :(

Fordítás

ÚÚÚÚ, és holnap lesz I am Sam. A 6. részt már csak lektorálnom kell, szóval, ha lesz két-három óra szabadidőm és türelmem (nagyon-nagyon fogok igyekezni), akkor már estefelé érkezik is. :) Illetve akkor valószínűleg lesz Ghost Hunt is. :)))

Fogadom, Ballet shoes

A fenti címből is kitalálható, hogy csajos nap volt, bár meglepő módon az első filmet egy fiú ajánlotta.
Hát, csajos filmek esetén azt hiszem többet nem hallgatok fiúkra.

A Fogadom című film, szerintem nem egy könnyed alkotás, a legtöbbször nem tudtam eldönteni, hogy melyik szereplőt sajnálom jobban, melyikkel azonosuljak, s melyiket akarom épp a hülyesége miatt megfojtani. A kívülállók bölcsességével könnyedén ítéltem, s ítélkeztem (be kell vallani mindkét hősünk szánni való volt, illetve mindkettejük néha annyira nem figyelt a másikra, hogy csak na), és rettenetesen hiányzott egy karakter, akit minden pillanatban támogathatunk, ehelyett, az ambivalencia helyett: hogy persze,-igaza-van,-és-érthető-hogy-így-viselkedik-de-ez-olyan-gonosz-a-másikkal-akinek-a-helyzetébe-nem-is-igazán-gondol-bele--s-akinek-a-viselkedése-szintén-érthető-de-szintén-gonosz-a-másikkal-és-mindketten-olyan-elítélendők-és-szánnivalóak.
Oké, lehet, hogy az élet is ilyen bonyolult, s nem fekete-fehér, hanem sajnos szürke, de nekem ma valahogy egy sarkalatosabb filmre lett volna szükségem. Így, habár kigyönyörködhettem magam Channing Tatumban (meglepően sokat mutatkozik meztelenül/félmeztelenül...), illetve Rachel McAdams is nagyon jól játszott, hát kötve hiszem, hogy még egyszer megnézném.

A Ballet shoesra kalandosan akadtunk rá, mindenfélét össze-vissza mutogatva egymásnak, mikor is eszembe jutott, hogy Emma Watsonnak lesz egy új filmje, ami egész érdekesnek tűnik (The Perks of Being a Wallflover), s akkor már nézzük meg, hogy játszott-e másban is a Harry Potteren kívül. Utána addig torrenteltünk, feliratot kerestünk, hogy mind angolul, mind magyarul megtanultam leírni a balett /ballet szót. De a végére egy könnyed, angol vígjátékot (?) kaptunk. Garantált boldog befejezéssel. (Szerencsére a nagybácsi se halt meg, pedig már a 3 gyermek érkezése után nem sok jót jósoltunk neki.) Mondjuk Pauline és Potsy néha roppant ... hirtelen nem találom azt a csöppet negatív jelzésű szót, amivel a viselkedésüket jellemezni lehetne, de azok voltak. :P Szóval, könnyed, bájosnak azért nem mondanám, de egyszer érdemes megnézni, ugyanis jók a színészek, kedves a történet, érdekesek a karakterek. :)

És ha valaki igazán csajos filmet akar, annak ajánlom a Waiting for forever-t. A film nagy részében a főszereplő srácot mutatják, aki abszolút, totálisan nagyon aranyos, mind karakterileg, mind kinézetileg, a vége jó, s csak egy valaki hal meg benne. (Bár néha a húgommal legalább az egyik főszereplő halálát is megjósoltuk.) Szóóóval... Na jó, engem akkor is a srác fogott meg benne a legjobban. Olyan aranyosan, hátborzongatóan idióta, s csöppet elmebeteg.

Áááá, még muszáj megemlítenem az Életrevalókat. NAGYON JÓ! Ez nem csajos film, nem is egy ilyen estén került megnézésre, de NAGYON JÓ. Többel nem is jellemezném, szerintem érdemes megnézni. (És nem tudom miért, de nekem a trailer alapján  az a téves elképzelésem volt, hogy a néger srác "elrabolja" az életéből a tolószékes krapekot, hogy aztán őrültségeket csináljanak, egyfajta bakancslistaként, bebizonyítva, hogy érdemes élni. Hááát, végül kiderült, hogy senki nem rabol el senkit..... XD)

:)

"A történetek megváltoztak, kedves fiam – mondja a szürke öltönyös férfi, hangjában alig észrevehető szomorúság bujkál. – Nincsenek többé csaták jó és rossz között, sem elpusztítandó sárkányok, sem megmentőjükre váró leányzók. A legtöbb leány, legalábbis én úgy tapasztalom, manapság tökéletesen alkalmas rá, hogy megmentse saját magát. Legalábbis azok, akik érnek valamit. Nincsenek többé egyszerű mesék kalandokkal, szörnyekkel, és boldog befejezéssel. A kalandoknak többé nem világos sem a célja, sem az, hogy merre kell haladnia a hősnek. A szörnyetegek különféle formákat öltenek, és nehéz felismerni őket. És befejezés sincsen már, sem boldog, sem másmilyen." - Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz 

Meseszép, keserédes könyv.

...

"Koldusok nemzete vagyunk, kik magukat uraknak álmodják."  Jókai Mór

Filmek

Drive - magával ragadó
A hatalom árnyékában - érdekes
Leleményes Hugó - unalmas... nagyon
Szikraváros - két zseniális, s egyszerre nagyon szerencsétlen főszereplő
Borotvaélen - sablonos, de azért egyszer nézhető
Szerelem az Alpokban - tucat romkom

Bel Ami - A szép fiú

Habár manapság divat utálni Robert Pattinsont, hősiesen bevallom én szeretem őt (s most lehet megkövezni).  Láttam az összes Alkonyat részt, még szerettem is őket, a maguk könnyed, egyszer-nézős módjukon, láttam a Remember me-t (na jó, ez tényleg nem volt nagy durranás), a Vizet az elefántnak című filmjét (ez utóbbit nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, nekem nagyon tetszett), egy ideje szemezek a Little Ashes-zal és a Cosmopolis-szal, s most volt szerencsém látni moziban a legújabb filmjét is, a Bel Ami-t. Nekem tetszett. Szerintem jól hozta a karaktert, lehetett érezni a  vívódását, én megértettem a motivációját, s a mimikája... Hát nem köszönt vissza az Alkonyat - ellentétben a Remember me-vel-, egy pillanatra nem jutott eszembe róla Edward, mert most valóban George volt.
És akkor még a többi szereplőről nem is írtam, mert mind a három hölgy zseniális volt. A kedvencem Christina Ricci volt, főleg a karaktere miatt, de Uma Thurman és Kristin Scott Thomas is nagyon jó volt. :)
Azért voltak a történetnek olyan pontjai, ahol számomra nem volt egy értelmű az ok a cselekedete hátterében, de ez gondolom inkább a forgatókönyv hiányossága, szóval azt hiszem megyek, s előkeresem a könyvet, s el is kezdem olvasni. (Azért nem tettem meg eddig, mert az első fejezet elolvasása után már kritizáltam látatlanba a művet, végül is mi az, hogy a könyv szerint szőke bajszos Georgunkat lecserélték erre  barna változatra... Igen, azt hiszem, sikerült megragadnom a lényeget... Így legalább élveztem a filmet, s nem kerestem minden filmkockán az eltéréseket.)

Amúgy elárulhatná valaki, hogy lehet az egyéves kislányoknak ennyi energiájuk. Ugyanis ma délután volt szerencsém egyhez, aki bár nagyon aranyos volt, két óra játék után, haza érvén csak lerogytam a székembe, s percekig csak meredtem magam elé... Arról nem is beszélve, hogy még  fehérneműm alatt is tiszta homok voltam, pedig csak a homokozó mellett ültem... :D

Richelle Mead - The Golden Lily

Húúúúú! Egyszerűen: húúúúú....
Az angolom nem épp tökéletes, de a Vérvonalak után egyszerűen muszáj volt elkezdenem olvasni, s szótárazás ide- vagy oda, de megérte. Egyszerűen fantasztikus a könyv. Aki szerette a Vámpírakadémiát, annak szerintem ez a sorozat sem fog csalódást okozni. Nekem az előbbivel mindig is az volt a problémám, hogy sehogy sem sikeredett Rose-zal, s az önfeláldozó, másokat maga elé rendelő magatartásával azonosulni. Lehet, hogy ezért is kedvelem annyira Sydney-t, mert ő szépen lassan egyre távolabb kerül az alkimista eszméktől, s meg meri kérdőjelezni a dogmákat. (Nahm, azért kenyértörésre még nem került sor, de azért érződik, hogy nem fogad el mindent, amit mondanak neki.)
És Adrian... Már a VA-ban megszerettem, s úgy sajnáltam szegényt végig (mert hát egyértelmű volt a sorsa), szóval örülök, hogy az írónő ebben a sorozatban kárpótolja csöppet, s már alig várom a folytatást. Nem is tudom, hogy fogom kibírni, hisz a következő rész 2013 februárjában jelenik meg angolul, s a többi pedig még a jó ég tudja mikor...  :(

Kína Közelről - Uránia Nemzeti Filmszínház

Részletekért katt ide! :)

SzJG

Ha valaki igényes tinédzsereknek (leginkább lányoknak) szóló könyvet szeretne olvasni, akkor nyugodt szívvel ajánlom neki a Szent Johanna Gimit, én huszonéves léttemre nem tudtam letenni, s hangosan nevetgéltem rajta a villamoson. :D Üdítő, humoros, persze a szokásos drámázással, de ez utóbbi messze nem olyan idegesítő, kimerítő, s állandó, mint mondjuk a Nevelentlen hercegnő naplójában. (A mai napig rajongok Meg Cabotért, de erről a sorozatról nem jut más az eszembe, csak, hogy MINDEN kötetben valamiért rinyált a csaj... :S) És most lehet örülni, mert a héten kiderül a hetedik kötet megjelenésének hivatalos dátuma, jövő héten pedig az alcíme!

Nippon Groove

Hát... Túl vagyok az első Nippon Groove-omon, szóval úgy éreztem megérdemel egy posztot. :D
Az egész elég kalandosan indult, ugyanis a húgommal már egy évvel ezelőtt elterveztünk, hogy elmegyünk egyre, csak akkor sajnos nem tudtuk megoldani a hazautat (illetve én beparáztam, mert azért mégis...)
Utána persze jött a suli, mindkettőnknek, időnk se, lehetőségünk se volt sasolni a következő lehetőség után, aztán a vizsgaidőszak közepe felé belebotlottam valamelyik fansubnál a plakátjukba. S ekkor már nem volt mit tenni, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó...

Bár kis híján így is sikerült megúsznom... Majdnem... Ugyanis a hirtelen betoppanó rokonok, hisztikönnyek, s alig másfél órás elkészülés (ez esetemben felér egy csodával, higgyétek el), fel-le rohangálás, cipő keresés után szerencsésen megérkeztünk úgy fél 11 táján a Kashmir clubba. (Jegyzet magamnak: ha nem ismered a helyet PONTOSAN, akkor nem elég egy fél pillantást vetni a térképre, mert ebből lesz az, hogy elsétálsz EGY háztömböt -Budapesten ez _nagyoon_ hosszúúú- az ellenkező oldalon, hívod öcséd, anyud, hogy akkor most végül merre is, majd még egyszer elsétálsz mellette, végül pedig majdnem egy vetkőzős bárban kötsz ki...)

Nahm, akkor végül első tapasztalat: nem voltak hatalmas, ijesztő kidobó bácsik, úgyhogy engem úgy kellett visszarángatni, hogy fizessünk. XD Annyira leblokkoltam, és elszégyelltem magam, hogy hirtelen arra se tudtam értelmesen válaszolni, hogy elmúltam-e már 18, pedig az sem mostanság következett be. :D
A klub maga hangulatos, nem túlságosan lepusztult, a mosdók állapota mondjuk hagy némi kívánni valót maga után, de az ilyen helyeken ez nem túl meglepő (viszont legalább nem voltak kilométeres sorok). Az egyetlen negatívum, hogy pincehelység -vagy valami olyasmi- lévén nem igazán voltak ablakok, illetve légkondi se volt, csak pár ventilátor, aminek a hatását a tánctér nagy részén nem lehetett érezni. :(
Ahogy sejtettem 11 előtt még nem voltak túlságosan sokan, de éjfél, egy körül, egy-egy népszerű szám alkalmával, már mozdulni se nagyon lehetett. (Még a kellemes mozdulni-sem-lehetett határon belül, nem pedig a folyton fellöknek, és ide-oda taszigálnak állapotban, azt már én se szeretem. :) )

Szóóóval, ami engem meglepett. (Ez lehet, hogy csúnyán fog hangzani, sajnálom, általában rettenetesen előítéletes vagyok. ) Én sokkal ijesztőbb emberekre számítottam. XD Alapvetően a jelenlévők szimpatikusak voltak, nem túlságosan, vagy kirívóan extrémek, és nagyon kulturáltan szórakoztak. (És ezt most bóknak szántam. :P) Egy-egy egyetemi buli sokkal züllöttebb szokott lenni, így meglepő, s üdítő volt a mássága, látszott, hogy itt nem az a cél, hogy ki lesz minél részegebb (bár az is lehet, hogy ehhez túl korán távoztunk), hanem, hogy jól szórakozzunk, s olyan zenét hallgassunk, olyanra táncoljunk, ami másutt nem szól. Ez nagyon szimpatikus volt. :)
Szintén meglepő volt, hogy mennyi fiú volt, főleg ázsiai! (Ellenben ázsiai lányok nem voltak... ??) És még magyar fiúk is voltak. (Bár néha enyhén túl korosnak éreztem magam... )

A lényegről nem írtam. :D Volt T.O.P. !!!!!!!!!!!!!! :D És 2NE1 meg TVXQ!!!! (Bár ebből lehetett volna több... :( Illetve, amit én nagyon hiányoltam az a Super Junior. :( Valószínűleg sikerült róla lemaradni. ) Amire viszont rájöttem, hogy a nagy büszkeségem az ázsiai zenei ismeretemre, igencsak... eltúlzott. :D A legközelebbi buli előtt azt hiszem rendesebben felkészülök. XD :D A számok nagy részét ugyanis nem ismertem. Ez olyan rettenetesen amúgy nem zavart, de... Eddig legalább ha az amerikai dolgokkal le voltam maradva, legalább azzal nyugtatgathattam magam, hogy nem baj, mert úgyis koreai zenét vagy musicaleket hallgatok, erre?! :P

Összegezve: én jól éreztem magam, a zene jó volt, a hely jó volt. :D Amit, így visszagondolva, kicsit furcsállok, hogy hogy lehet, hogy ott szinte mindenki ismert mindenkit??? (Illetve sikerült megállapítanom, hogy ismerkedni még mindig nem tudok, illetve még mindig rettegek tőle. :S)

És búcsúzóul, a legújabb SuJu szám! :D