2011. január 12., szerda

My girl, Delightful girl Choon Hyang, Full house, Prosecutor princess...

Ha egyet láttál a fentiek közül, mindet láttad. Ismered a cselekményvázlatot, tudod mi fog történni. Mégis...
Hogy miért néztem végig a fentebbieket, s miért nézem végig továbbra is a hozzájuk hasonlóakat? Mert garantált szórakozás, boldog véggel röpke 16 órában.

S meg van mindegyiknek a maga bája, szerethető karakterei, s helyesebbnél-helyesebb színészek. Hogy melyik a kedvenc? Jelen pillanatban a Prosecutor princess vezeti a pálmát a klassz betétdalokkal, a karaktereivel, s a történettel. Itt ugyanis nemcsak a romantika a kap hangsúlyt, s a két főszereplőhöz kreáltak egy melléktörténetet, hanem rejtély is megbúvik a háttérben, s több ügyészségi ügy is felbukkan a cselekmény előrehaladtával. Lehet találgatni, ötletelni, s nekem a felsorolt őrültebbnél-őrültebb kreálmányaim közül egy se valósult meg. :D
Ráadásul annak is tanúi lehetünk, ahogy az elkényeztetett királykisasszonyból, felelősségteljes, felnőtt nő lesz. És a ruhái... Végre egy sorozat, ahol érdekesebbnél-érdekesebb ruhákat vonultatnak fel, cipőkkel, kiegészítőkkel egyetemben, sőt még a szereplők frizurája is változik néha. (Bár arra figyelhettek volna a férfiaknál is, hogy azért mert két jelenet ugyanazokkal a színészekkel ugyanott játszódik nem kell ugyanolyan nyakkendőt is viselniük...)

Azonban mindegyiket csak ajánlani tudom. Érdekesek, szórakoztatók, viccesek, nem hiányzik belőlük a dráma sem, kiszakítanak a mindennapokból. (Jó tanács: Choon Hyangnál a endingnél nem érdemes kikapcsolni a lejátszót, általában még következik egy mókás jelenet a régmúltból. ;) )

2011. január 11., kedd

Majo saiban, alias Boszorkányper... De hol is az a bizonyos boszorka?

Bizony, nemcsak a könyvet nem szabad a borítója alapján, hanem a sorozatot sem szabad a plakátja alapján ítélni. Ügyesen, leírás olvasása nélkül fogtam bele a japán sorozatba, s habár a misztikus vonal helyett egy nagyon is földhöz ragadt világot jelenít meg, (említenem se kell, hogy eddig még egyetlen jelentben sem keringtek a fortyogó üst körül fekete ruhás némeberek?) eddig imádtam.


Egy-egy rész röpke 36 perces, de az idő szalad, s nemcsak a villogó képsorok miatt kell kapkodnunk a fejünk. Maga a történet nagyon tetszik, röviden: egy bírósági tárgyalásba csöppenünk, méghozzá nem is akármilyenbe, egy nagy médiaérdeklődést keltő gyilkossági ügybe. De nem is a per, hanem az ebben ítélkező esküdtek kapják a fő hangsúlyt, akikkel szép lassan megismerkedünk, s akikkel a per kezdetétől fogva "megmagyarázhatatlan dolgok történtek".

Ez eddig látott 5 rész alapján érdemes folytatni (10 részes), főleg Ikuta Toma (Hana kimi) miatt. ;)