New heart első rész

Muszáj valakivel megosztanom, ugyanis nem tudok túllépni azon a problémán, hogy a máj a JOBB oldalt van.
S hogy ez hogy merült fel? A kezembe akadt egy 2007-es orvosi dráma, s ha már szokás szerint megint vizsgára készülök, gondoltam legalább a pihenés is kapcsolódjon hozzá. Hát... Nem volt jó ötlet.
Magyar felirattal kezdtem elnézni, s az első felmerülő akadály az volt, mikor a betegnek gátorűrt diagnosztizáltak, a fordítók mellett szólva az angol feliratban is ez szerepel. Na már most a gátorűr az nem egy betegség, állapot vagy tünet, hanem a mellkas egy része, s mindenkinek van. Gondoltam biztos az angol fordítás csúszott félre, de most így visszagondolva, sajnos nem vagyok benne biztos.
Ugyanis a 2. nagyobb esetnél lépett fel a kedvenc problémám. A beteget a bal oldalán szúrták meg, majd a sebész neki esik jólelkű főhősünknek, hogy a jogtalanul elvégzett, ám de életmentő beavatkozás során megszúrta a beteg máját. És itt jön a nagy problémám. A máj a JOBB oldalon van. Kötve hiszem, hogy akkorát szúrt volna, hogy eltalálja a bal lebenyt. S tény, hogy van olyan állapot, mikor a máj a bal oldalt található, ez a situs inversus. De kizártnak tartom, hogy a készítők ilyen szofisztikáltak lennének, illetve ha ez az eset állna fenn, biztos egy mondatnál többet vesztegettek volna rá, végül is ez baromi ritka.
Arról nem is beszélve, hogy egy autóbalesethez kiküldött mentőben nincs orvos, s nem rendelkeznek a legalapvetőbb felszereléssel sem? Bár nem ismerem behatóan a koreai egészségügyet, ez számomra meglehetősen hihetetlen....

Ilyen felvezetéssel kíváncsian várom a folytatást, bár ha jól sejtem ez amolyan bosszankodós dráma lesz.

(A színészekkel egyelőre semmi bajom, a főszereplőt játszó Ji Sunt például más drámákban nagyon megkedveltem, s rengeteg ismerős arc is feltűnt. A történet azonban egyelőre meglehetősen sablonosnak, s kiszámíthatónak tűnik... Meglátjuk, érhetnek még meglepetések. :) )

Big

Életem egyik legnagyobb csalódása ez a sorozat.
Az alaptörténet elég érdekesen indul: van egy tanárnőnk, egy doktorbácsink, szépen eljegyezve egymással, majd érkezik egy külföldi cserediák, hirtelen balesetet szenvednek, s hopp a cserediákunk teste valamilyen kómához hasonlatos állapotba kerül, míg a lelke a doktorbácsinkban találja magát. Innentől kezdve persze jönnek a bonyodalmak: hogyan titkolja ezt el a környezete elől, hogy boldogul egy tizenéves a felnőttek világában, s legfőképp, hogyan alakul a kapcsolata a tanár néninkkel.

Innentől SPOILERESEN:

A sorozat egy nagyon jó ötletből indul ki, a szereplők fergetegesek: Gong Yoo (Hello, my teacher; The 1st shop of coffee prince) nagyon jól alakítja az iskolás fiút, sajnos azonban doktorként nem túl sokszor tűnt fel a sorozatban. S itt elérkeztünk a negatívumokhoz. Már az elejétől kezdve arra vártam, hogy vajon mikor ébred Kyung Joon, s hogy fogja alakítani a 30 éves doktort, vagy mikor cserélnek ismét testet, hogy Gong Yoo-t felnőttként lássam, ne tizenéves suhancként. Sajnos egyik sem történt meg, pedig szívesen megismertem volna Jun Jae-t.
A Da Ran-t alakító színésznőt nagyobb szerepben még nem láttam, de itt nagyon tetszett az alakítása, jól hozta a karaktert.
Aki nekem furcsa volt az Suzy, bár ez inkább a szerepből fakadt. Egyszerre volt naiva, aki folyamatosan fut a srác után, illetve gonosz boszorka, aki mindent összekutyul. Mondjuk pozitívum, hogy a kavarásai ellenére is én megszerettem, bár nem hinném, hogy az életben létezne ilyen személy.
Itt meg kell említeni Da Ran öccsét, aki méltó párja volt Ma Ri-nek a reménytelen szerelemben, s rengeteg szórakoztató pillanatot köszönhetünk neki, megállta a helyét aggódó testvérként is.

A történetben voltak meglepő fordulatok, bár semmi formabontóra nem kell gondolni. Viszont... Az utolsó 2-3 rész... Számomra az utolsó két rész jó formán időhúzásnak tűnt csupán. Ám még sem ez volt a legnagyobb csalódás, hanem a zárókép. Azt mindig szeretem, ha a riválisokról sem feledkeznek meg, s láthatjuk, hogy ők is egymásra találnak, ez itt meg is valósult. Nagyon ötletes volt a zöld esernyő is, a nyitó képpel búcsúzni, de...
Mi lett Kyung Joon testével? S mi van Jun Jae lelkével? Be kell vallanom töredelmesen, hogy az utolsó két részben már nem fordítottam akkora figyelmet az angol feliratra, szóval lehet, hogy csak kimaradt ez az infó (majd megnézem ezeket a részeket szerintem egyszer magyar felirattal), de még ha meg is magyarázták... Ezt hogy gondolták, Oké, értem én. Kicsit fura lett volna, ha mindketten visszatérnek a saját testükbe, erre puff a csaj összejön a jóval fiatalabb tanítványával, aki nem mellesleg az ex-férjének a bátyja, de... Mi lesz így Kyung Joon-nal? Végül is ha jól számoltam így 12 év elveszett az életéből, nincs foglalkozása (szép és jó, hogy megpróbálja pótolni az orvosi képzést, de 6 év egyetemet + min 2-3 rezidensi évet, s az utána szerzett tapasztalatokat nem lehet könyvekből bepótolni),  nincs állása stb. Ráadásul élete végéig valaki más testében élni...

Összességében: Gong Yoo fanoknak kötelező, ugyanis szerintem fergetegeset alakít mind a 16 részben, de mindenki készüljön fel, hogy pocsék a vége. Ha nem szerettem volna a szereplőket ennyire, akkor semmiképp nem néztem volna végig ezt a 16 részt, mert habár a történet alapvetően nem rossz, érdekesebbnél érdekesebb lehetőségeket hagytak ki. (Úgy sajnálom a fiatal Kyung Joon-t játszó színészt, az esetek 90%-ban csak feküdnie kellett... Nem valami nagy kihívás....)

(S ennek a doramának kapcsán: miért kell a nőknek mostanában legalább 10 évvel idősebbnek lenni a partnerüknél? Értem én, a szerelem mindent legyőz, nem számít a kor, de azért... Az írók sose gondolnak arra, hogy mi lesz később? Hogy a férfiak később érnek, később öregednek, s egy bizonyos kor felett már igenis látható a korkülönbség, -nem is kicsit-, s szerelem ide-oda, ez azért problémát jelenthet... Illetve, hogy a nagy korkülönbség magába foglalja azt is, hogy másutt tartanak az életükben, mások a vágyaik, a céljaik. Engem ez roppantul zavar.)

My girl, Delightful girl Choon Hyang, Full house, Prosecutor princess...

Ha egyet láttál a fentiek közül, mindet láttad. Ismered a cselekményvázlatot, tudod mi fog történni. Mégis...
Hogy miért néztem végig a fentebbieket, s miért nézem végig továbbra is a hozzájuk hasonlóakat? Mert garantált szórakozás, boldog véggel röpke 16 órában.

S meg van mindegyiknek a maga bája, szerethető karakterei, s helyesebbnél-helyesebb színészek. Hogy melyik a kedvenc? Jelen pillanatban a Prosecutor princess vezeti a pálmát a klassz betétdalokkal, a karaktereivel, s a történettel. Itt ugyanis nemcsak a romantika a kap hangsúlyt, s a két főszereplőhöz kreáltak egy melléktörténetet, hanem rejtély is megbúvik a háttérben, s több ügyészségi ügy is felbukkan a cselekmény előrehaladtával. Lehet találgatni, ötletelni, s nekem a felsorolt őrültebbnél-őrültebb kreálmányaim közül egy se valósult meg. :D
Ráadásul annak is tanúi lehetünk, ahogy az elkényeztetett királykisasszonyból, felelősségteljes, felnőtt nő lesz. És a ruhái... Végre egy sorozat, ahol érdekesebbnél-érdekesebb ruhákat vonultatnak fel, cipőkkel, kiegészítőkkel egyetemben, sőt még a szereplők frizurája is változik néha. (Bár arra figyelhettek volna a férfiaknál is, hogy azért mert két jelenet ugyanazokkal a színészekkel ugyanott játszódik nem kell ugyanolyan nyakkendőt is viselniük...)

Azonban mindegyiket csak ajánlani tudom. Érdekesek, szórakoztatók, viccesek, nem hiányzik belőlük a dráma sem, kiszakítanak a mindennapokból. (Jó tanács: Choon Hyangnál a endingnél nem érdemes kikapcsolni a lejátszót, általában még következik egy mókás jelenet a régmúltból. ;) )

Majo saiban, alias Boszorkányper... De hol is az a bizonyos boszorka?

Bizony, nemcsak a könyvet nem szabad a borítója alapján, hanem a sorozatot sem szabad a plakátja alapján ítélni. Ügyesen, leírás olvasása nélkül fogtam bele a japán sorozatba, s habár a misztikus vonal helyett egy nagyon is földhöz ragadt világot jelenít meg, (említenem se kell, hogy eddig még egyetlen jelentben sem keringtek a fortyogó üst körül fekete ruhás némeberek?) eddig imádtam.


Egy-egy rész röpke 36 perces, de az idő szalad, s nemcsak a villogó képsorok miatt kell kapkodnunk a fejünk. Maga a történet nagyon tetszik, röviden: egy bírósági tárgyalásba csöppenünk, méghozzá nem is akármilyenbe, egy nagy médiaérdeklődést keltő gyilkossági ügybe. De nem is a per, hanem az ebben ítélkező esküdtek kapják a fő hangsúlyt, akikkel szép lassan megismerkedünk, s akikkel a per kezdetétől fogva "megmagyarázhatatlan dolgok történtek".

Ez eddig látott 5 rész alapján érdemes folytatni (10 részes), főleg Ikuta Toma (Hana kimi) miatt. ;)