Meglepő mekkora hatást tud gyakorolni egy könyv, egy film az emberre. Ez a sorozat nem fog a kedvenceim közé tartozni, de nem is lesz lefeledve, hogy ott porosodjon az egy kaptafára készültek egyik skatulyájában.
Elsőként a kép fogott meg, valakinél láttam a sorozathoz készült plakátot, s megragadta a képzeletem. A hétköznapinak induló történet meglepett. Itt nem látunk hihetetlenül gazdag embereket, akik végül beleszeretnek a lányba, nem hercegnőkről szól, csupán magunkat láthatjuk viszont. Egyszerű embereket, akiknek meg kell harcolniuk a boldogságért, akik keresik azt, s gyakran reménytelenül. Akiknek kompromisszumot kell kötni, s akiknek végül rá kell jönniük, hogy tévúton járnak, s boldognak lenni nem csak egyféleképpen lehet. Hogy boldogság nem mindig az, amit elképzelünk, s hogy nem álmokkal, a könyvekből, filmekből kapott képekkel kell azonosítani, hanem a szüke valóságban kell megtalálni, a saját életünket élve a jelenben.
Visszakanyarodva a történet lassan hömpölyög, a zene fantasztikus, s a színészek is hitelesek.
Csak kavarognak a gondolatok a fejemben. Megdöbbentő mennyire meghatározza az embert a múltja, mennyi boldogtalanság, magány létezik, mennyi szörnyűség.
Talán elképzelhetetlen, de legjobban Sosuke-val tudtam végül azonosulni, az ő sorsa az, ami legjobban megfogott, hisz nem "rossz" ember... Vagy mégis.. Ki tudja. Ennyire szeretni valakit... Tényleg bűn lenne?
