Gossip Girl

Kitartó nézője vagyok a Gossip girlnek. Igen, még mindig, bár ez inkább csak megszokás, semmint élvezet.
Az elején imádtam, gyönyörű ruhák, élénk dialógusok, kavarás, és romantika, mindent összevetve tökéletes tini sorozat.
Aztán elmentek egyetemre, s onnantól kezdve számomra átment mély repülésbe.
Hiába Nate volt a kezdet kezdetén a kedvencem, s tartanám még mindig a leghelyesebbnek, a karaktere nem is létezik. Megy ide-oda, ő lenne a sorozat egyik jó fiúja, de egyszerűen iszonyatosan semmilyen. (Na jó, talán ott vesztettem el a vele kapcsolatos lelkesedésem, mikor nem jött össze neki Jennyvel. Pedig hogy szurkoltam. Aztán meg mikor Jenny átment, ilyen mosómedve style-ba, és esély se volt egy újbóli összeboronálásra...)
Hozzá hasonlóan vált érdektelen karakterré Serena is. Mintha az összes szereplőt csak rakosgatnák ide-oda, számomra egyik szál sem volt érdekfeszítő, nem drukkoltam sehol senkinek (Talán csak Ivynak, hogy legyenek vele kedvesek és értsék meg, s térjen vissza  a jó útra), az egyetlen érdekes szál Blair-Chuck maradt. (Jesszus, hogy néz ki Blair haja? Ha göndört akarnak, akkor göndörítsék, ha egyenest egyenesítsék, de ez a lógó, elhanyagolt köztes állapot?? Rettenetes... )
És utáltam a Blair-Dan párost. Oké, jól felépített kapcsolat volt, az utálkozás könnyen fordul szerelembe, ráadásul mindkettő imádta a régi filmeket, meg a klasszikusokat, karakterileg akár még passzoltak volna is... De... Nem néznek ki jól együtt, s nincs meg az a bizonyos szikra, vagy plussz, vagy hívhatjuk akár minek  de nem hiszem el, hogy ez lenne a _NAGY_ szerelem. Chucknak elhiszem, de nekik nem.
Georgina oké volt, hozta a beszólásokat, bár azért kavarhatna jobban is.
Az évadnyitó rész szerintem rettenetes volt. Mint egy rossz paródia. Mintha a szereplők elfelejtették volna a mesterségüket. Most komolyan esküvői közbeavatkozás? Túljátszott, túlírt. Rettenetes dialógusok, sablon-sablon hátán.
Merem remélni, hogy a végére összehozzák Blaire-t és Chuck-ot. Dant szépen kivonják a képből, mert én megértem az egyezségüket. Mert oké, hogy Chuck feladna mindent Blaire-ért, de ez hosszú távon nem működik, nem élhetnek örökké egy hotel szobában, és egyébként is úgy eltűnne Bass. Meg Blaire-nek is anno voltak ilyen én-független-erős nő akarok lenni című próbálkozásai. De így visszagondolva az írók nyírták ki mindkét karaktert. Nem tudom, hol csúszott félre a dolog, de volt olyan időszak, mikor mindketten megmaradtak gonosznak, s mégis együtt voltak. Régi szép idők...

Helyzetjelentés!

Most már büszkén kijelenthetem, hogy a jelen sorok írója harmad éves orvostanhallgató! Ez egészen csütörtökig még kétséges volt, ugyanis akkor sikerült teljesítenem az utolsó szigorlatom. (Sajnos, az orvosin nincs keresztfélév, s minden mindennek az előfeltétele... )
Azonban most a beígért frissekről szeretném a sorokat róni... Akik követtek twitteren, azok tudját, hogy nagy részt takarítgattam, - nem túl nagy hatásfokkal... 5 órába tellett az étkező szekrényt letörölnöm... igen... anya is nevetett... -, voltam vásárolni - persze semmi olyat nem láttam, amiért mentem... :( -, voltunk kint a Millenárison a Közmédia napján (ez utóbbi nagyon-nagyon jó volt, főleg az esti koncert ♥ ♥ ♥ ). Egyszóval zajlott az élet. De mentségemre legyen mondva, laptopom sem volt, ugyanis apukám dolgozott rajta szombat reggeltől mostanáig, mobilról pedig még a twittelés is nehezen megy, nem hogy a fordítás.
Maradt hát minden a régiben, a meglepiteknek a harmada már kész, az I am Samból pedig annyi, amennyit az Itadakimasu Fan-sub oldalán is láthattok, ami... hát nagyon kevés. XD De igyekszem, amennyire tőlem telik. Holnap kezdődik az egyetem, rögtön egy reggel nyolctól este hatig tartó gyakorlatsorozattal, illetve biztos sokat kell rohangálnom a tankönyvek után, ám ha minden jól megy hétvégére vagy a következő hétvégére igyekszem befejezni. *Megajándékozom magam a szülinapomra ^_^ *

Mindenkinek jó sulit holnapra! Én már alig várom. XD (Főleg mert az aranyos drapp -fehér pöttyös ruhám veszem fel... ^-^ ♥ ♥ ♥ )

Fordítások

Ha egyszer végre végzek a vizsgaidőszakkal lesz I am Sam friss, illetve készülök egy meglepetéssel, aminek az 1/3-a már kész is van. ;) Csak éljem túl ezt a hetet! :)

Addig is:

Feljegyzés magamnak

Sose hagyj vizsgát augusztusra! Úgyse tanulsz semmit nyáron, ellenben végig ott fog motoszkálni a fejedben a gondolat, hogy basszus tanulni kellene, nem mersz emiatt sehova se elmenni, s míg nézed mások vidám nyári facebookos képeit, neked csak a tankönyv körül keringenek a gondolataid, amit véletlenül se nyitsz ki. Aztán ugyanúgy elcsúszol a tanulnivalóval, és már kész is a rémálom.
Tehát kedves én:
SEMMIKÉPP SE HAGYJ VIZSGÁT AUGUSZTUSRA!

Jaj, yaoi!

Nem tudom ki hogy van vele, de engem személy szerint sosem vonzott a shounen-ai, yaoi műfaja. (Az ázsiai kultúrával még csak ismerkedők kedvéért:  mindkét műfaj a fiúszerelemmel -fiúk közti homoszexualitással-foglalkozik, azonban ez előbbi kifejezés az ártatlan, még csak vonzódós mangákra, míg az utóbbi a már szexuális tartalommal is rendelkezőkre alkalmazott.)

Ahogy azt sem értem, hogy a fiúknak miért jelent akkora örömet, ha két lány csókolózik, az is felfoghatatlan volt számomra, hogy a lányok közt hogyan lehet népszerű ez a manga műfaj. S akkor még nem is beszéltem arról, hogy miért akarja valaki a fiúbandák tagjait összeboronálni? Ugyanis ha kutakodunk egy kicsit az interneten, nem egy-két olyan cikket, youtube-os videót találunk, amik például a még öt tagú TVXQ -ból kiválasztott srácok szerelmi történetét regélik el. Most komolyan? Ez miért jó a rajongóknak? Hisz ha ez valóban igaz lenne, akkor esélyük sincs "meghódítani" a kiválasztott srác szívét? (Ki ne ábrándozott volna, hogy rajongásának aktuális tárgya valamilyen véletlen folytán Magyarországon köt ki, egymásba botlanak és BUMM... A többit már mindenkinek a képzeletére bízom. :P ---- Ez a magyarországi találka még csak nem is tűnik annyira reménytelennek, ha figyelembe vesszük, hogy nem régiben a Die Hard 4-t is nálunk forgatták, Robert Pattinson is volt munkaügyben stb. Kis hazánkat ráadásul koreai sztárok is megtisztelték már, hisz az Iris egy része itt játszódott, sőt Jang Eun Seok-nak van egy Budapest diary című filmje is. Tehát nyugodtan álmodozhatunk. :D )
De visszatérve az eredeti témához, engem a fangirl-ködésnek ez a vállfaja egyenesen taszított.

Aztán néhány hónappal ezelőtt (kb 1, max 2 XD) felbukkant újból és újból a tumblr-ömön egy kép, ami annyira nem is volt visszataszító. :P Bezony arra a bizonyos SHINEE koncertre gondolok félmeztelen Jonghyun-nal és Taemin-nel. Őszintén szóval még mindig egy kicsit zavarodott vagyok ez ügyben, de az biztos, hogy most már nem a FÚJ! lenne az első reakcióm. :D
Azt hiszem, ez tényleg elég szexi volt. (Bár azért biztos vagyok benne, hogy mindez csupán csak show, fanservice.... Erősen remélem... XD)

Újonnan felfedezve

Juj, ezt muszáj megosztanom. Tudom, tanulnom kellene, illetve már elég régi, sőt én is hallottam már, de tegnap megnéztem magyar felirattal is, mert a húgom átküldte, s ráébredtem éjfélkor, (hupsz, akkor ez már ma volt ≧◡≦ ) hogy ez mennyire fantasztikus.

Csak úgy

Azok, akik tanulókról készítenek sorozatokat, filmeket szerintem életükben nem tanultak.
Én jelen pillanatban egyetemistaként vizsgára készülnék, de... Én sose tudtam reggeltől estig a könyv fölött ülni, csak azzal foglalkozni, s ha tehetem, körülbelül egy perc múlva már a facebookot lesem, sorozatot töltök nézek, vagy épp csak ide-oda kattintgatok. Egy szóval mindent csinálok, csak tanulni ne kelljen. Ellenben a tökéletes, pedáns, céltudatos szereplőkkel, akik csak arra jók, hogy az egyszerű emberekben bűntudatot keltsenek. Na nem is sajnáltatom tovább magam, ha valaki tudja a problémámra a megoldást, hogy váljak ilyen mintapéldánnyá kérem jelentkezzen, mert nekem még nem sikerült rájönnöm mivel etetik azokat az embereket a filmekből.

Big

Életem egyik legnagyobb csalódása ez a sorozat.
Az alaptörténet elég érdekesen indul: van egy tanárnőnk, egy doktorbácsink, szépen eljegyezve egymással, majd érkezik egy külföldi cserediák, hirtelen balesetet szenvednek, s hopp a cserediákunk teste valamilyen kómához hasonlatos állapotba kerül, míg a lelke a doktorbácsinkban találja magát. Innentől kezdve persze jönnek a bonyodalmak: hogyan titkolja ezt el a környezete elől, hogy boldogul egy tizenéves a felnőttek világában, s legfőképp, hogyan alakul a kapcsolata a tanár néninkkel.

Innentől SPOILERESEN:

A sorozat egy nagyon jó ötletből indul ki, a szereplők fergetegesek: Gong Yoo (Hello, my teacher; The 1st shop of coffee prince) nagyon jól alakítja az iskolás fiút, sajnos azonban doktorként nem túl sokszor tűnt fel a sorozatban. S itt elérkeztünk a negatívumokhoz. Már az elejétől kezdve arra vártam, hogy vajon mikor ébred Kyung Joon, s hogy fogja alakítani a 30 éves doktort, vagy mikor cserélnek ismét testet, hogy Gong Yoo-t felnőttként lássam, ne tizenéves suhancként. Sajnos egyik sem történt meg, pedig szívesen megismertem volna Jun Jae-t.
A Da Ran-t alakító színésznőt nagyobb szerepben még nem láttam, de itt nagyon tetszett az alakítása, jól hozta a karaktert.
Aki nekem furcsa volt az Suzy, bár ez inkább a szerepből fakadt. Egyszerre volt naiva, aki folyamatosan fut a srác után, illetve gonosz boszorka, aki mindent összekutyul. Mondjuk pozitívum, hogy a kavarásai ellenére is én megszerettem, bár nem hinném, hogy az életben létezne ilyen személy.
Itt meg kell említeni Da Ran öccsét, aki méltó párja volt Ma Ri-nek a reménytelen szerelemben, s rengeteg szórakoztató pillanatot köszönhetünk neki, megállta a helyét aggódó testvérként is.

A történetben voltak meglepő fordulatok, bár semmi formabontóra nem kell gondolni. Viszont... Az utolsó 2-3 rész... Számomra az utolsó két rész jó formán időhúzásnak tűnt csupán. Ám még sem ez volt a legnagyobb csalódás, hanem a zárókép. Azt mindig szeretem, ha a riválisokról sem feledkeznek meg, s láthatjuk, hogy ők is egymásra találnak, ez itt meg is valósult. Nagyon ötletes volt a zöld esernyő is, a nyitó képpel búcsúzni, de...
Mi lett Kyung Joon testével? S mi van Jun Jae lelkével? Be kell vallanom töredelmesen, hogy az utolsó két részben már nem fordítottam akkora figyelmet az angol feliratra, szóval lehet, hogy csak kimaradt ez az infó (majd megnézem ezeket a részeket szerintem egyszer magyar felirattal), de még ha meg is magyarázták... Ezt hogy gondolták, Oké, értem én. Kicsit fura lett volna, ha mindketten visszatérnek a saját testükbe, erre puff a csaj összejön a jóval fiatalabb tanítványával, aki nem mellesleg az ex-férjének a bátyja, de... Mi lesz így Kyung Joon-nal? Végül is ha jól számoltam így 12 év elveszett az életéből, nincs foglalkozása (szép és jó, hogy megpróbálja pótolni az orvosi képzést, de 6 év egyetemet + min 2-3 rezidensi évet, s az utána szerzett tapasztalatokat nem lehet könyvekből bepótolni),  nincs állása stb. Ráadásul élete végéig valaki más testében élni...

Összességében: Gong Yoo fanoknak kötelező, ugyanis szerintem fergetegeset alakít mind a 16 részben, de mindenki készüljön fel, hogy pocsék a vége. Ha nem szerettem volna a szereplőket ennyire, akkor semmiképp nem néztem volna végig ezt a 16 részt, mert habár a történet alapvetően nem rossz, érdekesebbnél érdekesebb lehetőségeket hagytak ki. (Úgy sajnálom a fiatal Kyung Joon-t játszó színészt, az esetek 90%-ban csak feküdnie kellett... Nem valami nagy kihívás....)

(S ennek a doramának kapcsán: miért kell a nőknek mostanában legalább 10 évvel idősebbnek lenni a partnerüknél? Értem én, a szerelem mindent legyőz, nem számít a kor, de azért... Az írók sose gondolnak arra, hogy mi lesz később? Hogy a férfiak később érnek, később öregednek, s egy bizonyos kor felett már igenis látható a korkülönbség, -nem is kicsit-, s szerelem ide-oda, ez azért problémát jelenthet... Illetve, hogy a nagy korkülönbség magába foglalja azt is, hogy másutt tartanak az életükben, mások a vágyaik, a céljaik. Engem ez roppantul zavar.)

Csak úgy

Felkerült az I am Sam 6. része mind d-addictra, mind a blogra, ez egész jó rész, ajánlom mindenkinek. :) (És elnézést kérek a benne lévő néhány fura mondatért, nagyon igyekeztem, de így is maradt 1-2 benne. :S )

Húú, fáradt vagyok és rossz kedvű. Azt hiszem ez az esős idő nem tesz jót a hangulatomnak, hiányzik a napfény. :(

Fordítás

ÚÚÚÚ, és holnap lesz I am Sam. A 6. részt már csak lektorálnom kell, szóval, ha lesz két-három óra szabadidőm és türelmem (nagyon-nagyon fogok igyekezni), akkor már estefelé érkezik is. :) Illetve akkor valószínűleg lesz Ghost Hunt is. :)))

Fogadom, Ballet shoes

A fenti címből is kitalálható, hogy csajos nap volt, bár meglepő módon az első filmet egy fiú ajánlotta.
Hát, csajos filmek esetén azt hiszem többet nem hallgatok fiúkra.

A Fogadom című film, szerintem nem egy könnyed alkotás, a legtöbbször nem tudtam eldönteni, hogy melyik szereplőt sajnálom jobban, melyikkel azonosuljak, s melyiket akarom épp a hülyesége miatt megfojtani. A kívülállók bölcsességével könnyedén ítéltem, s ítélkeztem (be kell vallani mindkét hősünk szánni való volt, illetve mindkettejük néha annyira nem figyelt a másikra, hogy csak na), és rettenetesen hiányzott egy karakter, akit minden pillanatban támogathatunk, ehelyett, az ambivalencia helyett: hogy persze,-igaza-van,-és-érthető-hogy-így-viselkedik-de-ez-olyan-gonosz-a-másikkal-akinek-a-helyzetébe-nem-is-igazán-gondol-bele--s-akinek-a-viselkedése-szintén-érthető-de-szintén-gonosz-a-másikkal-és-mindketten-olyan-elítélendők-és-szánnivalóak.
Oké, lehet, hogy az élet is ilyen bonyolult, s nem fekete-fehér, hanem sajnos szürke, de nekem ma valahogy egy sarkalatosabb filmre lett volna szükségem. Így, habár kigyönyörködhettem magam Channing Tatumban (meglepően sokat mutatkozik meztelenül/félmeztelenül...), illetve Rachel McAdams is nagyon jól játszott, hát kötve hiszem, hogy még egyszer megnézném.

A Ballet shoesra kalandosan akadtunk rá, mindenfélét össze-vissza mutogatva egymásnak, mikor is eszembe jutott, hogy Emma Watsonnak lesz egy új filmje, ami egész érdekesnek tűnik (The Perks of Being a Wallflover), s akkor már nézzük meg, hogy játszott-e másban is a Harry Potteren kívül. Utána addig torrenteltünk, feliratot kerestünk, hogy mind angolul, mind magyarul megtanultam leírni a balett /ballet szót. De a végére egy könnyed, angol vígjátékot (?) kaptunk. Garantált boldog befejezéssel. (Szerencsére a nagybácsi se halt meg, pedig már a 3 gyermek érkezése után nem sok jót jósoltunk neki.) Mondjuk Pauline és Potsy néha roppant ... hirtelen nem találom azt a csöppet negatív jelzésű szót, amivel a viselkedésüket jellemezni lehetne, de azok voltak. :P Szóval, könnyed, bájosnak azért nem mondanám, de egyszer érdemes megnézni, ugyanis jók a színészek, kedves a történet, érdekesek a karakterek. :)

És ha valaki igazán csajos filmet akar, annak ajánlom a Waiting for forever-t. A film nagy részében a főszereplő srácot mutatják, aki abszolút, totálisan nagyon aranyos, mind karakterileg, mind kinézetileg, a vége jó, s csak egy valaki hal meg benne. (Bár néha a húgommal legalább az egyik főszereplő halálát is megjósoltuk.) Szóóóval... Na jó, engem akkor is a srác fogott meg benne a legjobban. Olyan aranyosan, hátborzongatóan idióta, s csöppet elmebeteg.

Áááá, még muszáj megemlítenem az Életrevalókat. NAGYON JÓ! Ez nem csajos film, nem is egy ilyen estén került megnézésre, de NAGYON JÓ. Többel nem is jellemezném, szerintem érdemes megnézni. (És nem tudom miért, de nekem a trailer alapján  az a téves elképzelésem volt, hogy a néger srác "elrabolja" az életéből a tolószékes krapekot, hogy aztán őrültségeket csináljanak, egyfajta bakancslistaként, bebizonyítva, hogy érdemes élni. Hááát, végül kiderült, hogy senki nem rabol el senkit..... XD)

:)

"A történetek megváltoztak, kedves fiam – mondja a szürke öltönyös férfi, hangjában alig észrevehető szomorúság bujkál. – Nincsenek többé csaták jó és rossz között, sem elpusztítandó sárkányok, sem megmentőjükre váró leányzók. A legtöbb leány, legalábbis én úgy tapasztalom, manapság tökéletesen alkalmas rá, hogy megmentse saját magát. Legalábbis azok, akik érnek valamit. Nincsenek többé egyszerű mesék kalandokkal, szörnyekkel, és boldog befejezéssel. A kalandoknak többé nem világos sem a célja, sem az, hogy merre kell haladnia a hősnek. A szörnyetegek különféle formákat öltenek, és nehéz felismerni őket. És befejezés sincsen már, sem boldog, sem másmilyen." - Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz 

Meseszép, keserédes könyv.

...

"Koldusok nemzete vagyunk, kik magukat uraknak álmodják."  Jókai Mór

Filmek

Drive - magával ragadó
A hatalom árnyékában - érdekes
Leleményes Hugó - unalmas... nagyon
Szikraváros - két zseniális, s egyszerre nagyon szerencsétlen főszereplő
Borotvaélen - sablonos, de azért egyszer nézhető
Szerelem az Alpokban - tucat romkom

Bel Ami - A szép fiú

Habár manapság divat utálni Robert Pattinsont, hősiesen bevallom én szeretem őt (s most lehet megkövezni).  Láttam az összes Alkonyat részt, még szerettem is őket, a maguk könnyed, egyszer-nézős módjukon, láttam a Remember me-t (na jó, ez tényleg nem volt nagy durranás), a Vizet az elefántnak című filmjét (ez utóbbit nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, nekem nagyon tetszett), egy ideje szemezek a Little Ashes-zal és a Cosmopolis-szal, s most volt szerencsém látni moziban a legújabb filmjét is, a Bel Ami-t. Nekem tetszett. Szerintem jól hozta a karaktert, lehetett érezni a  vívódását, én megértettem a motivációját, s a mimikája... Hát nem köszönt vissza az Alkonyat - ellentétben a Remember me-vel-, egy pillanatra nem jutott eszembe róla Edward, mert most valóban George volt.
És akkor még a többi szereplőről nem is írtam, mert mind a három hölgy zseniális volt. A kedvencem Christina Ricci volt, főleg a karaktere miatt, de Uma Thurman és Kristin Scott Thomas is nagyon jó volt. :)
Azért voltak a történetnek olyan pontjai, ahol számomra nem volt egy értelmű az ok a cselekedete hátterében, de ez gondolom inkább a forgatókönyv hiányossága, szóval azt hiszem megyek, s előkeresem a könyvet, s el is kezdem olvasni. (Azért nem tettem meg eddig, mert az első fejezet elolvasása után már kritizáltam látatlanba a művet, végül is mi az, hogy a könyv szerint szőke bajszos Georgunkat lecserélték erre  barna változatra... Igen, azt hiszem, sikerült megragadnom a lényeget... Így legalább élveztem a filmet, s nem kerestem minden filmkockán az eltéréseket.)

Amúgy elárulhatná valaki, hogy lehet az egyéves kislányoknak ennyi energiájuk. Ugyanis ma délután volt szerencsém egyhez, aki bár nagyon aranyos volt, két óra játék után, haza érvén csak lerogytam a székembe, s percekig csak meredtem magam elé... Arról nem is beszélve, hogy még  fehérneműm alatt is tiszta homok voltam, pedig csak a homokozó mellett ültem... :D

Richelle Mead - The Golden Lily

Húúúúú! Egyszerűen: húúúúú....
Az angolom nem épp tökéletes, de a Vérvonalak után egyszerűen muszáj volt elkezdenem olvasni, s szótárazás ide- vagy oda, de megérte. Egyszerűen fantasztikus a könyv. Aki szerette a Vámpírakadémiát, annak szerintem ez a sorozat sem fog csalódást okozni. Nekem az előbbivel mindig is az volt a problémám, hogy sehogy sem sikeredett Rose-zal, s az önfeláldozó, másokat maga elé rendelő magatartásával azonosulni. Lehet, hogy ezért is kedvelem annyira Sydney-t, mert ő szépen lassan egyre távolabb kerül az alkimista eszméktől, s meg meri kérdőjelezni a dogmákat. (Nahm, azért kenyértörésre még nem került sor, de azért érződik, hogy nem fogad el mindent, amit mondanak neki.)
És Adrian... Már a VA-ban megszerettem, s úgy sajnáltam szegényt végig (mert hát egyértelmű volt a sorsa), szóval örülök, hogy az írónő ebben a sorozatban kárpótolja csöppet, s már alig várom a folytatást. Nem is tudom, hogy fogom kibírni, hisz a következő rész 2013 februárjában jelenik meg angolul, s a többi pedig még a jó ég tudja mikor...  :(

Kína Közelről - Uránia Nemzeti Filmszínház

Részletekért katt ide! :)

SzJG

Ha valaki igényes tinédzsereknek (leginkább lányoknak) szóló könyvet szeretne olvasni, akkor nyugodt szívvel ajánlom neki a Szent Johanna Gimit, én huszonéves léttemre nem tudtam letenni, s hangosan nevetgéltem rajta a villamoson. :D Üdítő, humoros, persze a szokásos drámázással, de ez utóbbi messze nem olyan idegesítő, kimerítő, s állandó, mint mondjuk a Nevelentlen hercegnő naplójában. (A mai napig rajongok Meg Cabotért, de erről a sorozatról nem jut más az eszembe, csak, hogy MINDEN kötetben valamiért rinyált a csaj... :S) És most lehet örülni, mert a héten kiderül a hetedik kötet megjelenésének hivatalos dátuma, jövő héten pedig az alcíme!

Nippon Groove

Hát... Túl vagyok az első Nippon Groove-omon, szóval úgy éreztem megérdemel egy posztot. :D
Az egész elég kalandosan indult, ugyanis a húgommal már egy évvel ezelőtt elterveztünk, hogy elmegyünk egyre, csak akkor sajnos nem tudtuk megoldani a hazautat (illetve én beparáztam, mert azért mégis...)
Utána persze jött a suli, mindkettőnknek, időnk se, lehetőségünk se volt sasolni a következő lehetőség után, aztán a vizsgaidőszak közepe felé belebotlottam valamelyik fansubnál a plakátjukba. S ekkor már nem volt mit tenni, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó...

Bár kis híján így is sikerült megúsznom... Majdnem... Ugyanis a hirtelen betoppanó rokonok, hisztikönnyek, s alig másfél órás elkészülés (ez esetemben felér egy csodával, higgyétek el), fel-le rohangálás, cipő keresés után szerencsésen megérkeztünk úgy fél 11 táján a Kashmir clubba. (Jegyzet magamnak: ha nem ismered a helyet PONTOSAN, akkor nem elég egy fél pillantást vetni a térképre, mert ebből lesz az, hogy elsétálsz EGY háztömböt -Budapesten ez _nagyoon_ hosszúúú- az ellenkező oldalon, hívod öcséd, anyud, hogy akkor most végül merre is, majd még egyszer elsétálsz mellette, végül pedig majdnem egy vetkőzős bárban kötsz ki...)

Nahm, akkor végül első tapasztalat: nem voltak hatalmas, ijesztő kidobó bácsik, úgyhogy engem úgy kellett visszarángatni, hogy fizessünk. XD Annyira leblokkoltam, és elszégyelltem magam, hogy hirtelen arra se tudtam értelmesen válaszolni, hogy elmúltam-e már 18, pedig az sem mostanság következett be. :D
A klub maga hangulatos, nem túlságosan lepusztult, a mosdók állapota mondjuk hagy némi kívánni valót maga után, de az ilyen helyeken ez nem túl meglepő (viszont legalább nem voltak kilométeres sorok). Az egyetlen negatívum, hogy pincehelység -vagy valami olyasmi- lévén nem igazán voltak ablakok, illetve légkondi se volt, csak pár ventilátor, aminek a hatását a tánctér nagy részén nem lehetett érezni. :(
Ahogy sejtettem 11 előtt még nem voltak túlságosan sokan, de éjfél, egy körül, egy-egy népszerű szám alkalmával, már mozdulni se nagyon lehetett. (Még a kellemes mozdulni-sem-lehetett határon belül, nem pedig a folyton fellöknek, és ide-oda taszigálnak állapotban, azt már én se szeretem. :) )

Szóóóval, ami engem meglepett. (Ez lehet, hogy csúnyán fog hangzani, sajnálom, általában rettenetesen előítéletes vagyok. ) Én sokkal ijesztőbb emberekre számítottam. XD Alapvetően a jelenlévők szimpatikusak voltak, nem túlságosan, vagy kirívóan extrémek, és nagyon kulturáltan szórakoztak. (És ezt most bóknak szántam. :P) Egy-egy egyetemi buli sokkal züllöttebb szokott lenni, így meglepő, s üdítő volt a mássága, látszott, hogy itt nem az a cél, hogy ki lesz minél részegebb (bár az is lehet, hogy ehhez túl korán távoztunk), hanem, hogy jól szórakozzunk, s olyan zenét hallgassunk, olyanra táncoljunk, ami másutt nem szól. Ez nagyon szimpatikus volt. :)
Szintén meglepő volt, hogy mennyi fiú volt, főleg ázsiai! (Ellenben ázsiai lányok nem voltak... ??) És még magyar fiúk is voltak. (Bár néha enyhén túl korosnak éreztem magam... )

A lényegről nem írtam. :D Volt T.O.P. !!!!!!!!!!!!!! :D És 2NE1 meg TVXQ!!!! (Bár ebből lehetett volna több... :( Illetve, amit én nagyon hiányoltam az a Super Junior. :( Valószínűleg sikerült róla lemaradni. ) Amire viszont rájöttem, hogy a nagy büszkeségem az ázsiai zenei ismeretemre, igencsak... eltúlzott. :D A legközelebbi buli előtt azt hiszem rendesebben felkészülök. XD :D A számok nagy részét ugyanis nem ismertem. Ez olyan rettenetesen amúgy nem zavart, de... Eddig legalább ha az amerikai dolgokkal le voltam maradva, legalább azzal nyugtatgathattam magam, hogy nem baj, mert úgyis koreai zenét vagy musicaleket hallgatok, erre?! :P

Összegezve: én jól éreztem magam, a zene jó volt, a hely jó volt. :D Amit, így visszagondolva, kicsit furcsállok, hogy hogy lehet, hogy ott szinte mindenki ismert mindenkit??? (Illetve sikerült megállapítanom, hogy ismerkedni még mindig nem tudok, illetve még mindig rettegek tőle. :S)

És búcsúzóul, a legújabb SuJu szám! :D

L' amant - A szerető

Erre a filmre véletlenül bukkantam rá, megtetszett az egyik filmbeli kép: egy kínai férfi, s egy nagyon fiatal, gyönyörű, hatalmas kalapos kislány.

Nem írnék róla ismertetőt, akit érdekel az elolvashatja itt: http://port.hu/a_szereto_l__amant/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=2333&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

Hisz ebben a történetben nem a cselekmény a fontos, nem az események, hanem az érzelmek, s azt viszont tökéletesen ábrázolja. Nem véletlenül jelölték annak idején az operatőrt Oscar-díjra, a látványvilág, a kamera mozgás fantasztikus, ugyanúgy, ahogy a színészi játék is. 

Ennek ellenére se tudtam együtt érezni sokáig a főhősökkel,  nem tudtam azonosulni velük. Talán túl távoli az a világ, túlságosan más a kultúra, vagy talán túlságosan fiatal, tapasztalatlan vagyok még hozzá.

Talán ha tíz, húsz, harminc vagy negyven év múlva újra megnézem, jobban megértem. 

Nem könnyű film, de olyan, amit az ember még ha soha sem nézi meg még egyszer, nem felejt el. Mert az érzelmek, amiket maga után hagy feledhetetlenek.

Az utolsó képkockák láttán, hajó indulásakor, onnantól elhittem, hogy a lány is szereti, csak túl fiatal, túl reménytelen a helyzet, s túl fájdalmas lenne, hogy ezt bevallja. Onnantól együtt sírtam vele. S talán akkor egy kicsit megértettem az előzményeket is. 

Érdemes egyszer megnézni, ha már elég idős hozzá az ember. Én még nem voltam az.

Kids on the slope

Még nem értem a végére, de úgy éreztem megérdemel egy bejegyzést. :)
Már talán írtam, hogy az elmúlt években, ahogy felfedeztem a doramákat, valahogy egyre kevésbé találtam olyan animéket, amik megragadták volna figyelmem, s akár az első részüket végig bírtam volna nézni. Ennek egyik oka, hogy elég éles határvonalak vannak a műfajok között szerintem, s bár néha igen csak gyermetegen romantikus, és nyálas tudok lenni, a slice of life történetek sokszor  túl könnyednek bizonyulnak még nekem is, a shounen történetek leheletnyi romantikája pedig számomra túl kevés.

Most mégis egy slice of life-ról írnék. A vizsgaidőszakban kezdtem el, unalmamban, azaz amikor már tanulni nem akartam, de hirtelen nem tudtam mit olvasni, nézni. Nem vártam sokat a történettől, de kellemesen csalódtam. Ki kell emelnem, hogy szerintem nagyon szép, igényes a rajzolása,  szerethetőek a karakterek, s bár nem a világ megmentése a cél, nem robbantgatnak, harcolnak, mégis elvarázsolt.

A történet ott kezdődik mikor egy városka iskolájába új tanuló érkezik. Gyenge fizikumú, szemüveges, stréber, ám de a sok költözés miatt eleddig igencsak magányos hősünk kétségbe esve menekül fel a tetőre a hirtelen rászegeződő figyelem elől, rögtön az első napon, ahol az iskola fenegyerekébe, a rettegett Kawabuchiba  (alias Sentarou) botlik. S innen kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis a pletykák nem mindig igazak, s a két fiú hamar talál egy közös szenvedélyt: a zenét. Lassan barátság alakul ki köztük, elkezdődnek az alagsori dzsemmelések, melynek lelkes hallgatója Sentarou gyermekkori barátja, Rikko. Közben bekapcsolódnak más szereplők is: Rikko édesapja, aki nagybőgőn játszik, Jun-ni, a trombitás tokioi egyetemista, s a gyönyörű, felsőbb éves Yurika.

Az openingről és endingről nem igazán tudok nyilatkozni, idő hiányában én ezeket mindig áttekerem, bár az openig igazán hangulatos volt. Az animének hangsúlyos része a zene, néhol nagyon jól eltalálták, néhol nekem azonban egyszerűen csak zajongásnak tűnt, bár az is igaz, hogy ezen a mesén kívül még nem nagyon találkoztam a jazzel.

Ennek ellenére egy kellemes, hangulatos animét kaptunk, aminek már nagyon várom a befejezését, s amit mindenkinek csak ajánlani tudok. :)