Kids on the slope

Még nem értem a végére, de úgy éreztem megérdemel egy bejegyzést. :)
Már talán írtam, hogy az elmúlt években, ahogy felfedeztem a doramákat, valahogy egyre kevésbé találtam olyan animéket, amik megragadták volna figyelmem, s akár az első részüket végig bírtam volna nézni. Ennek egyik oka, hogy elég éles határvonalak vannak a műfajok között szerintem, s bár néha igen csak gyermetegen romantikus, és nyálas tudok lenni, a slice of life történetek sokszor  túl könnyednek bizonyulnak még nekem is, a shounen történetek leheletnyi romantikája pedig számomra túl kevés.

Most mégis egy slice of life-ról írnék. A vizsgaidőszakban kezdtem el, unalmamban, azaz amikor már tanulni nem akartam, de hirtelen nem tudtam mit olvasni, nézni. Nem vártam sokat a történettől, de kellemesen csalódtam. Ki kell emelnem, hogy szerintem nagyon szép, igényes a rajzolása,  szerethetőek a karakterek, s bár nem a világ megmentése a cél, nem robbantgatnak, harcolnak, mégis elvarázsolt.

A történet ott kezdődik mikor egy városka iskolájába új tanuló érkezik. Gyenge fizikumú, szemüveges, stréber, ám de a sok költözés miatt eleddig igencsak magányos hősünk kétségbe esve menekül fel a tetőre a hirtelen rászegeződő figyelem elől, rögtön az első napon, ahol az iskola fenegyerekébe, a rettegett Kawabuchiba  (alias Sentarou) botlik. S innen kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis a pletykák nem mindig igazak, s a két fiú hamar talál egy közös szenvedélyt: a zenét. Lassan barátság alakul ki köztük, elkezdődnek az alagsori dzsemmelések, melynek lelkes hallgatója Sentarou gyermekkori barátja, Rikko. Közben bekapcsolódnak más szereplők is: Rikko édesapja, aki nagybőgőn játszik, Jun-ni, a trombitás tokioi egyetemista, s a gyönyörű, felsőbb éves Yurika.

Az openingről és endingről nem igazán tudok nyilatkozni, idő hiányában én ezeket mindig áttekerem, bár az openig igazán hangulatos volt. Az animének hangsúlyos része a zene, néhol nagyon jól eltalálták, néhol nekem azonban egyszerűen csak zajongásnak tűnt, bár az is igaz, hogy ezen a mesén kívül még nem nagyon találkoztam a jazzel.

Ennek ellenére egy kellemes, hangulatos animét kaptunk, aminek már nagyon várom a befejezését, s amit mindenkinek csak ajánlani tudok. :)