Nem írnék róla ismertetőt, akit érdekel az elolvashatja itt: http://port.hu/a_szereto_l__amant/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=2333&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2
Hisz ebben a történetben nem a cselekmény a fontos, nem az események, hanem az érzelmek, s azt viszont tökéletesen ábrázolja. Nem véletlenül jelölték annak idején az operatőrt Oscar-díjra, a látványvilág, a kamera mozgás fantasztikus, ugyanúgy, ahogy a színészi játék is.
Ennek ellenére se tudtam együtt érezni sokáig a főhősökkel, nem tudtam azonosulni velük. Talán túl távoli az a világ, túlságosan más a kultúra, vagy talán túlságosan fiatal, tapasztalatlan vagyok még hozzá.
Talán ha tíz, húsz, harminc vagy negyven év múlva újra megnézem, jobban megértem.
Nem könnyű film, de olyan, amit az ember még ha soha sem nézi meg még egyszer, nem felejt el. Mert az érzelmek, amiket maga után hagy feledhetetlenek.
Az utolsó képkockák láttán, hajó indulásakor, onnantól elhittem, hogy a lány is szereti, csak túl fiatal, túl reménytelen a helyzet, s túl fájdalmas lenne, hogy ezt bevallja. Onnantól együtt sírtam vele. S talán akkor egy kicsit megértettem az előzményeket is.
Érdemes egyszer megnézni, ha már elég idős hozzá az ember. Én még nem voltam az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése