Habár manapság divat utálni Robert Pattinsont, hősiesen bevallom én szeretem őt (s most lehet megkövezni). Láttam az összes Alkonyat részt, még szerettem is őket, a maguk könnyed, egyszer-nézős módjukon, láttam a Remember me-t (na jó, ez tényleg nem volt nagy durranás), a Vizet az elefántnak című filmjét (ez utóbbit nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, nekem nagyon tetszett), egy ideje szemezek a Little Ashes-zal és a Cosmopolis-szal, s most volt szerencsém látni moziban a legújabb filmjét is, a Bel Ami-t. Nekem tetszett. Szerintem jól hozta a karaktert, lehetett érezni a vívódását, én megértettem a motivációját, s a mimikája... Hát nem köszönt vissza az Alkonyat - ellentétben a Remember me-vel-, egy pillanatra nem jutott eszembe róla Edward, mert most valóban George volt.
És akkor még a többi szereplőről nem is írtam, mert mind a három hölgy zseniális volt. A kedvencem Christina Ricci volt, főleg a karaktere miatt, de Uma Thurman és Kristin Scott Thomas is nagyon jó volt. :)
Azért voltak a történetnek olyan pontjai, ahol számomra nem volt egy értelmű az ok a cselekedete hátterében, de ez gondolom inkább a forgatókönyv hiányossága, szóval azt hiszem megyek, s előkeresem a könyvet, s el is kezdem olvasni. (Azért nem tettem meg eddig, mert az első fejezet elolvasása után már kritizáltam látatlanba a művet, végül is mi az, hogy a könyv szerint szőke bajszos Georgunkat lecserélték erre barna változatra... Igen, azt hiszem, sikerült megragadnom a lényeget... Így legalább élveztem a filmet, s nem kerestem minden filmkockán az eltéréseket.)
Amúgy elárulhatná valaki, hogy lehet az egyéves kislányoknak ennyi energiájuk. Ugyanis ma délután volt szerencsém egyhez, aki bár nagyon aranyos volt, két óra játék után, haza érvén csak lerogytam a székembe, s percekig csak meredtem magam elé... Arról nem is beszélve, hogy még fehérneműm alatt is tiszta homok voltam, pedig csak a homokozó mellett ültem... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése