Szerintem nem fog.
Részint mert mindig lesznek olyan őrült, fanatikus rajongók, akik nem felejtik el, hogy mit jelent először kinyitni egy érintetlen, gyönyörű könyvet, ami nem rég került a birtokunkba, vagy hogy milyen érzés a sárgult lapú, régi illatú, történelemmel bíró antikvár regényt olvasni.
Részint pedig az általam nem rég felfedezett jelenség miatt. Néhány évvel ezelőtt jelent meg kis hazánkban az Alkonyat, szinte a filmmel egy időpontban, s ezután a könyvespolcok roskadoztak a tinédzser, s YA (young adult) kategóriákban a vámpíros, vérfarkasos könyvektől, meg volt a biztos recept, s rengeteg hasonló kaptafára készült könyvet lehetett olvasni. De a sok hasonló sorozat, a megjelenések közt eltelő végtelen idő, s a kötetetek egyre emelkedő száma végül odavezetett, hogy a többség 1-2 rész után félbe maradt, s ezt így utólag se bánom, nem érte volna meg az elolvasásukra vesztegetni az időt. Persze voltak köztük rettenetesek, átlagosak, sőt olyan is, amit mai napig a kedvenceim között tartok számon.
Azonban az idő elszállt felettük, trendek jöttek, s múltak, s aki odafigyelt a könyvpiacra annak feltűnhetett, hogy most az utópiák hódítanak. Számomra (s szerintem kis hazánkban rajtam kívül is még sokaknak) mindez az Éhezők viadalával kezdődött. Szintén nagy kedvenc, az első két kötetet egyszerre olvastam, s utána mér nem sokat kellett várni a trilógia harmadik részére sem, aztán érkezett a film, amit nagyszerűen kiviteleztek, történet hű maradt, remek színészgárdával. Majd következett az újabb fellángolás, s egymás után vettem le a polcról a különböző jövőbeli világban játszódó történeteket, hiszen ezek fiatalokról szólnak, van benne romantika, cselekmény, izgalom, könnyed a nyelvezet, s egy délután-egy estés programnak tökéletesen megfelelnek. Ismét nagyot tévedtem. Tudnék legalább három könyvet mondani, aminek az alapkoncepciója teljesen hasonló, s sem az apró különbségek, sem a karakterek, sem nyelvezet, vagy az író miatt nem mondanám azt, hogy oké, lehet, hogy egy kaptafa, de van benne valami, valami plussz, mert nincs bennük. Aztán ott vannak azok, amik még olvasásra sem méltók, mert akkora logikai bukfencek, hiányosságok vannak a kitalált világban, ami felett nem lehet szemet hunyni, hogy az első oldaltól kezdve csak az jár az ember fejében, hogy "de ez most miért van így?".
S vannak az olyan történetek, mint a Csodák kora, amiért azt mondom, hogy érdemes a trendeket kipróbálni, hogy talán még se olyan nagy baj, hogy ha az irodalom is prostituálódik, szolgáltatás lesz művészet helyett. Nem baj, amíg olyan történek születnek, amik értéket jelentenek valamilyen módon.
A csodák kora nem egy kidolgozott világ a jövőből, nem lesznek hightech cuccok vagy elszegényedett emberiség, a Csodák kora rólunk szól, akár velünk is megtörténhet. Nincsen benne menekülés, lázadás, nincs benne rózsaszín cukormázba csomagolt szerelem.
Valahogy az egész regény olyan valóságos, szívbe markoló....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése